2014. május 11., vasárnap

8. rész

― Szóval... Úgy tűnik együtt kell majd dolgoznunk ― kezdte Ádám csöngetés után. ― Menni fog? ― Dramatizálta túl.
― Nem hinném, menjünk és könyörögjük ki, hogy mással állhassunk párba ― mentem bele a játékba.
― Oké ― mondta és elröhögtük magunkat ―, egyébként nem hinném hogy Rami örülne a párjának ― mindketten ránéztünk Ramira, aki a padban ülve összekulcsolt kézzel láthatóan dúlt ― fúlt magában.
― Nem csodálom, hogy így reagált, én is ezt csinálnám a helyébe ― mondtam nevetve.
― Amúgy az ofő elmondta, hogy mi a feladat lényege?
― Persze. Lehet választani, hogy a párok milyen dalt dolgoznak fel és adnak elő.
― Énekelni is kell?
― Lehet, de nem kötelező. Van ötleted, hogy mit lehetne feldolgozni?
― Van, egy duett. ― Mondta és közben előszedte a mobilját és a fülhallgatóját, aminek az egyik oldalát (Van ilyen? Fülhallgatónak oldala? Na mindegy...) felém nyújtotta, és elindította a zenét.
― Komolyan? Ebből mást sem hallok, csak hörgést ― mondtam félig nevetve, félig komolyan.
― Dehogy is, csak vicceltem ― mosolygott, majd átváltott egy másik dalra. Tetszett, ahogy kezdődött, aztán az is, ahogy folytatódott.
― Ez lesz az - néztem föl Ádámra. ― Egyébként, milyen hangszeren tudsz játszani, csak mert ez volt a párba állítás alapja. Mindenkit, aki nem tud hangszeren játszani, olyan mellé raknak, aki tud.
― Zongorázok, gitározok és dobolok ― mondta, mire nekem csak egy ,,azigeeennn" csúszott ki a számon.
― Figyelj, mindjárt csöngetnek, el kéne indulni a következő órára.
― Rendben, csak megpróbálom Ramit magához téríteni a sokkból... Vagy duzzogásból...

   Ahogy mentünk a következő órára, a folyosón egy srác az osztályból leszólított minket, illetve, egyikünket
― Szia cica, van gazdád? ― Állt meg előttünk.
― Már bocsi, de kihez beszélsz? ― Kérdeztem.
― Hozzád.
― Károly, ne legyél bunkó ― szólt rá Rami. Aha, akkor ő volt az aki jelentett...
― Ki vagy te, hogy megmondd, mit tegyek? Nem vagy az anyám!
― Az anyád nem, de az unokanővéred igen! ― Mondta Rami, mire Ádámmal elkerekedett szemekkel néztünk rá. ― Na menj innen inkább ― mondta Rami idegesen, majd Károly a szemét forgatva elment.
― Rami, neked van unokatesód? ― kérdeztem
― Láthatod.
― Hű...
― Stefi, mikor kezdjünk el gyakorolni? ― Váltott témát Ádám.
― Fogalmam sincs... Ma jó?
― Persze ― mosolygott.
― Rendben, akkor délután gyakorlunk ― mosolyogtam vissza.
― Istenem, de gusztustalanul nyálasak vagytok ― szólt közbe Rami.
― Mi van? ― Kérdeztük egyszerre Ádámmal, mire Rami csak legyintett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése